|
Vörös-fehér ír szetter
 szetterek valószínűleg az ún. nagy mezei spánielekből alakultak ki, amelyeket gyakran „kereső” vagy „madarászó” kutyaként említ a korabeli szakirodalom. A lőpor és a fegyverek elterjedése előtt, a szárnyasvadászat hálóval vagy sólyommal történt. A kutya feladata a vad felkutatása és jelzése volt. A vadász előre küldte kutyáját, arra a területre, ahol a szárnyasvadat sejtette. Ha a kutya vadszagot érzett, megállt, és egyik mellső lábát felemelve jelezte gazdájának a zsákmányt. Ezután nagyon óvatosan közvetlenül a madarak közelébe lopakodott, s akkor a vadász hálót dobott a jelzett terület fölé, azaz a madarakra illetve a kutyára is.
A lőfegyverek elterjedésével módosult a vadászkutyák feladata is. Olyan kutyára volt szükség, amely megállja a vadat, jelzi a madár helyét, majd felveri a szárnyast a vadász puskája elé. A szetterek munkája igen nagy önfegyelmet követel a kutyáktól, sok helyzetben eredendő zsákmányösztönüknek teljesen ellentmondó magatartást kell tanúsítaniuk. Fő profiljuk az apróvad, főleg a szárnyasvad megkeresése és jelzése. Sokan úgy képzik szetterüket, hogy az teljesen „nyúltiszta” legyen. Ez azt jelenti, hogy pl. fogolyvadászaton hiába ugrik fel a kutya orra előtt egy nyuszi, nem szabad utána vetnie magát, hanem tovább kell keresnie a szárnyasvadat. A szetter a megtalált foglyot sem üldözheti, hanem csak jeleznie illetve a gazda puskája elé terelni szabad.
Mivel
Írországban nem volt bőségesen sok vad, ráadásul az időjárás is gyakran igen zord, a helyi
vadászkutyák munkája sokszor fárasztóbb és nehezebb volt társaikénál. Így az ír szetternek erősnek és kitartónak kellett lennie. Az Irish Red Setter Club 1882-ben alakult, és körülbelül három év múlva született meg az első hivatalos fajtaleírás, amelyet vadászok állítottak össze és fogalmaztak meg. A vörös szetterek első ismert tenyésztője de Freyne volt, aki 1793-tól hetven éven át foglalkozott a fajtával, s kutyáiról saját törzskönyvet vezetett, az egyes egyedekre vonatkozó külön feljegyzésekkel.
A vörös-fehér ír szettert egyébként régibb fajtának tartják teljesen vörös rokonánál, sőt sokan úgy vélik, a vörös-fehér változatból alakultak ki az egyszínű vörös kutyák. A XVII. és XVIII. században híres arisztokraták kenneleiben is tartottak vörös-fehér szettereket, ezek egyike Lord Rossmore of Monaghan tulajdona volt, ezért a fajtát olykor Rossmore szetternek is nevezték. A Rossmore-vonal eredetét több mint 200 éven keresztül nyomon lehet követni.
A vörös-fehér színű szetterek szinte teljesen eltűntek – az ír szetter fajtaleírás csak a tiszta vörös színt engedélyezte – a XIX. század végére. Ha nincs Noble Houston tiszteletes (Ballynahinch, County Down), talán ma nem is létezne ez a fajta. Az első világháború után a tiszteletes Gyp nevű szukáját Mr. Evatt Johnie nevű kanjával fedeztette, majd később a Rossmore kennelből származó Glennel. Gyakran ettől az alomtól számítják a vörös-fehér ír szetter visszatérését a kinológiába. 1944-ben a fajta lelkes hívei megalakították az Irish Red and White Setter Society-t. Houston szerzetes mellett a Cuddy házaspár játszott nagyon fontos szerepet a vörös-fehér szetterek fennmaradásában. 1940-ben került hozzájuk Judith Cunningham of Knockalla, aki minden bizonnyal a ma élő vörös-fehér ír szetterek ősanyja. A Cuddy házaspár kennelében 1977-ben született az utolsó alom. A kölykök egyikét, Harlequin of Knockallát Ann és Alan Gormley vásárolta meg. 1980-ban Alan úgy döntött, benevezi a kutyát a híres Crufts kiállításra. Mivel az angolok számára ismeretlen fogalom volt a vörös-fehér ír szetter elnevezés, a vörös ír szetterek közé sorolták. Harlequin óriási feltűnést keltett a kiállításon, és nagyban hozzájárult a fajta angliai elterjedéséhez.
Az 1970-es években kevesebb mint tíz fajtatiszta vörös-fehér ír szetter élt Írországban. Harlequin 1980-as színrelépése ébresztette fel az érdeklődés szikráját a fajta iránt. Egy alomból négy szukát importáltak három angol kennelbe (Shannonlee, Sancris, Meiklered). A Shannonlee kennel később megvett egy kant is, a Gormley házaspár által tenyésztett Meudon Amber Glow-t, így lassan gyarapodni kezdett az angliai állomány is. De így is csak 1988-ban érte el azt létszámot, ami ahhoz szükséges, hogy CC azaz Challenge Certifikate címet adhassanak ki a fajta képviselőinek a kiállításokon. Az első Champion címet a fajtában Shannonlee Majestic Flame of Copperdale szerezte meg. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
1.gif)
