Középkor

Az angolok (normannok)

 hatalomért folyó harc Írországban odáig fajult, hogy az egyik király, Dairmait Mac Murchada, a normannokhoz fordult: Pembroke earljének, Richard de Clare-nek (akit Strongbow néven ismernek) segítségét kérte a hatalom megszerzéséhez. A normann lovag 1169-ben seregével legyőzte Leinstert és Dublint, így Dairmait Mac Murchada átvehette a hatalmat a területek fölött. Halála után Strongbow lett az új király. Ám II. Henrik angol király tartott attól, hogy egy megerősödött normann kolónia a riválisa lehet; 1155-ben IV. Hadrianus pápa bullája engedélyt adott Henriknek, hogy elfoglalja Írországot, területeket ajánlva neki, ha megállítja az ír egyházban elhatalmasodott korrupciót.

Henrik 1171-ben támadta meg Írországot, így ő lett az első angol király, aki ír földre lépett. Miután megszerezte a hatalmat, Írországot fiának, Jánosnak adományozta, és kinevezte őt Írország lordjának. Halála után fia követte őt a trónon, így János király alatt Írország egyesült Angliával.

Az angolok hatalma lassan a pale-re, a Dublin környéki területekre korlátozódott. Az ide települő angol arisztokrácia lassan elíresedett, ők lettek az úgynevezett Old English, akik közösséget vállaltak az írekkel, Írországot saját hazájuknak tartották, és a reformáció után is katolikusok maradtak.