Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Leírás: A legnagyobb hazai vöcsökfaj, hossza 48 cm. Hím és tojó hasonló színezetű. A nászruhás madár homloka, fejtetője, hátrafelé nyúló kettős bóbitája, valamint a nyak hátulsó fele fekete illetve feketés, pofái fehéresek, a gallér rozsdavörös és fekete. Felsőteste barnásfekete, nyakának eleje és alsóteste fehér, oldalai rozsdás árnyalattal. Hegyes csőre a tövi részén egész évben piros, ilyen színű a szivárványhártya is. Nyugalmi ruhában a homlok és a fejtető barnás, a bóbiták rövidebbek, az egyébként rendkívül jellemző gallér hiányzik. A fej oldalai és a nyak elülső része fehér, hátulsó része szürkés. Ha a búbos vöcsök felszáll a vízről, nyújtott nyakkal, gyors szárnycsapásokkal repül, de rövidesen újból leereszkedik. Igazi eleme a víz, ujjain széles és karéjos oldallemezek vannak, ezek segítségével kitűnően úszik. Sűrűn bukik, néha 30-60 másodpercig is a víz alatt marad. Óvatos madár, ember közeledtére úszva, bukva vagy repülve igyekszik menekülni. Hangja többször ismételt, érdes "kökk-kökk" vagy "grökk-grökk", főleg nászidőszakban hallatja.

Előfordulás: Európában a legészakibb tájaktól eltekintve mindenhol fészkel. Hazánkban is gyakori, valamennyi mélyebb állóvízben megtaláljuk, vonulás idején a folyókon is megfigyelhetjük. Vonuló, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti, de például a Dunán minden évben és újabban mind gyakrabban láthatunk áttelelőket is. Február végén, március elején érkezik, az őszi vonulás szeptember végén indul és novemberben ér véget. Ilyenkor a tavakon néha lazán összetartó, nagyobb csapatok is láthatók.

Költés: A párok évente egyszer költenek, de az elpusztult fészekaljat pótolják. A tulajdonképpeni fészkelést látványos nászjáték előzi meg. A pár szemben áll egymással, közben a fejüket rázzák, majd szorosan egymás mellett úsznak egy ideig, máskor mellüket összetámasztva a víz alól hozott növényi anyagokkal, hínárral ajándékozzák meg egymást. Fejrázás közben bóbitájukat és gallérjukat felmeresztik illetve széttárják, amikor egymás mellett úsznak, szorosan lesimítják. A leírtak csak ízelítőt adnak a búbos vöcsök nászviselkedéséről, mert annak lefolyása páronként eltérő lehet, de mindig rendkívül látványos. A revíreket csak a fészek helyének megválasztása után jelölik ki, de a viszonylag szűk területen túl a szabad víz már valamennyi, a közelben költő vöcsök táplálkozó területének számít. A fészket a növényzet védelmében, de legfeljebb néhány méternyire a szabad vízfelülettől építik. Anyagát a pár részben a víz felszínéről, részben a fenékről gyűjti. A különböző vízinövényekből, nád- és sáslevelekből, hínárcsomókból álló fészek víz alatti torzsákon nyugszik vagy lebeg a vízben, átmérője 30-60 cm, magassága 15-30 cm lehet, annak ellenére, hogy gyakran alig ér a víz felszíne fölé. Mindkét madár épít, a munka rendes körülmények között 6-8 napig tart. A szükséges anyagot kb. 20 méteres körzetből gyűjtik. Ha néha apró gallyakat is beépítenek, azokat egyenként hozzák, de moszatokból már annyit gyűjtenek a csőrükbe, amennyi csak belefér. A párzás többnyire a fészken vagy egy e célra épített párzófészken történik. A rendszerint 4 (2-6) tojás méretei 55x37 mm. Színük eleinte kékesfehér, de a kotlás folyamán sárgásra, kávébarnára vagy rozsdavörösre változik. A vöcsökfélék ugyanis, amikor elhagyják a fészket, a tojásokat az ott heverő rothadó növényi anyagokkal betakarják, ez okozza az elszíneződést. A fészekalj általában április és május fordulóján teljes. Hím és tojó felváltva ülnek, a fiókák 25-27 nap alatt kelnek ki. Rövidesen elhagyják a fészket, nyomban jól úsznak, szükségből buknak is. Szüleik etetik és az első időkben gyakran a hátukra veszik az apróságokat. Amikor zsákmánnyal bukkannak fel a víz alól, a fogott rovart vagy kishalat a csőrük hegyében tartva nyújtják át a fiókáknak. A fiatal búbos vöcskök kb. 20 napos korukban kezdenek önállóan táplálkozni. Eleinte főleg a növényzet védelmében, a nádas kis tisztásain tartózkodnak, de később már a nyílt vízre is követik szüleiket. A család 10-11 héten át összetart.

Táplálkozás: A búbos vöcsök egyaránt zsákmányol vízirovarokat és halakat. Előbbiek főleg a nyári hónapokban kerülnek túlsúlyba, ősszel és télen a halzsákmány dominál. Fiókáikat is rovarokkal és apró halakkal táplálják. A többi vöcsökhöz hasonlóan rendszeresen fogyasztanak tollakat is.