Leírás

Európa legkisebb termetű denevére. Testtömege alig 4-5 gramm, sokszor már apró termetéről könnyen felismerhető. Arcorra széles. Füle nem túl hosszú, széles; a fülfedő keskeny és rövid. Terepen is használható, fontos határozóbélyeg, hogy a felső első metszőfog kéthegyű, és a második metszőfog kisebb, mint az első mellékcsúcsa. A bunda tömött, színe a háton vörhenyesbarna, a hasi oldalon kicsit világosabb. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület barnásfekete. A szárny keskeny. A sarkantyú és a sarkantyúkaréj egyaránt jól fejlett.

Helyzete Európában és Magyarországon

Európában majdnem mindenütt előfordul, állománya erős, stabil. Az egyetlen olyan denevérfaj, amely a berni egyezményben nem fokozottan védett, csak védett státust kapott. Hazánkban gyakori, minden élőhelyén erős az állománya.

Elterjedési területe Ázsiában egészen Japánig, délen Észak-Afrikáig húzódik. Izland kivételével Európa összes országában előfordul.

Szálláshelyei

Domb-, hegy- és sík vidékeken egyaránt előfordul. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban, leváló kéreg alatt, épületek zugaiban vagy akár templomtornyokban is kialakíthatja. Általában télen is faodúkba, ritkábban barlangokba húzódik. Telepei több ezer egyedből is állhatnak, de az átlagos nyári kolónia 50 és 300 példány közötti. A hibernációs időszakban egy telelésre alkalmas barlangban több tízezer közönséges törpedenevér is összegyűlhet. Néha más fajokkal, például durvavitorlájú törpedenevérekkel vagy rőt koraidenevérekkel társul.

Vadászterületei

Erdőszegélyek, rétek, ligetes, nyílt területek, erdei nyiladékok. Röpte nem gyors, de fordulékony. Leggyakrabban apró termetű rovarokkal, levéltetvekkel, molylepkékkel és szúnyogokkal táplálkozik.

Vonulás

Egyes populációk egyedei hatalmas távolságokat tesznek meg – akár 1000 kilométernél is messzebbre vonulnak –, míg más állományai helyhez kötöttek.

Védettsége

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.