Ismertetõi: 150 cm. A Bewick-hattyúnál jóval nagyobb; akkora, mint az énekes hattyú. Az öreg madár tollazata tiszta fehér. Csõre narancsvörös, a csõr töve és a csõrtõ gombszerû bütyke fekete. A csõrbütyök tavasszal a hímnél erõsen megnövekszik. Úszás közben nyakát "S" alakban tartja; csõre lefelé irányul. A narancs színû csõr, fekete csõrbütyök és a behajlított nyak jól megkülönbözteti az énekes- és a Bewick-hattyútól. A fiatalok tollazata szürkésbarna; csõrükön nincs bütyök, a csõr színe szürkésrózsaszín, lábuk szürke. A bütykös hattyú ingerlékeny; hamar kész a támadásra. Ilyenkor nyakát összehúzza, szárnyát félig kiterjeszti. Parkokban gyakran tartják félszelíd díszmadárként. Röpte erõteljes, egyenes vonalú. Nyújtott nyakkal repül; szárnycsapása suhogó, dallamos hangot ad. A költési idõt kivéve társaságkedvelõ; néha igen nagy csapatokba verõdik össze.
Hangja: Régi nevével ellentétben nem néma, de csendesebb, mint a másik két faj. Hangja különbözõ magasságú sziszegés.
Élõhelye: Európában sokfelé elõfordul. A teljesen vadon élõk a hozzáférhetetlen mocsarakban, tavakon tartózkodnak. Jégmentes vizeken, tengerpartokon telel. Magyarországon alkalmi vendég, de alig dönthetõ el, hogy vadonélõ vagy félig domesztizált példányok kerülnek hozzánk.