Tom Lehrer:

Ír ballada

Egy szép leányról szól dalom,
Sej, picula-pucula-pint,
Egy szép leányról szól dalom;
Családja nem volt – borzalom.
Na, nem kell sajnálni nagyon,
Mert õ nyírta ki õket mind, ket mind,
Mert õ nyírta ki õket mind.

Egy reggel gondolt egyet, s hát...
Sej, picula-pucula-pint,
Egy reggel gondolt egyet, s hát
A kútba ölte faterját.
A víz ettõl szagossá vált,
De mást úgysem ittak, csak gint, csak gint,
De mást úgysem ittak, csak gint.

Az anyja örökké dúlt-fúlt,
Sej, picula-pucula-pint,
Az anyja örökké dúlt-fúlt,
Hát cake-jébe csepp ciánt gyúrt.
A mama azonnal kimúlt,
S õ nézte az arcán a kínt, a kínt,
S õ nézte az arcán a kínt.

A húga folyton viháncolt,
Sej, picula-pucula-pint,
A húga folyton viháncolt,
Hát felgyújtotta. Hogy lángolt!
A máglya körül reelt táncolt,
És pengette a mandolint, dolint,
És pengette a mandolint.

Csak bátyja volt túl nagydarab,
Sej, picula-pucula-pint,
Csak bátyja volt túl nagydarab,
Hát rádöntött egy kõfalat.
A bátyból pár cafat maradt;
Meghótt – a halottkém szerint, szerint,
Meghótt – a halottkém szerint.

Egy nap, mert nem volt jobb dolga,
Sej, picula-pucula-pint,
Egy nap, mert nem volt jobb dolga,
Az öccsét feldarabolta,
Majd kisütötte óborba’,
Az ír konyhába így vitt színt, vitt színt,
Az ír konyhába így vitt színt.

De elkapták a fogdmegek,
Sej, picula-pucula-pint,
De elkapták a fogdmegek,
S õ minden bevallott. Egek!
Így szólt: „Hazudni nem merek.”
„Mert hazudni bûn”, szólt megint, megint,
„Mert hazudni bûn”, szólt megint.

Nos, bús dalom nem folytatom,
Sej, picula-pucula-pint,
Nos, bús dalom nem folytatom.
Rossz volt? Az nem az én bajom,
És az sem, ha elnyúlt nagyon.
Mért hallgattátok végig mind, gig mind,
Mért hallgattátok végig mind?

Székely Csaba fordítása

Tom Lehrer életrajzát elolvashatod itt: ->Katt<-