Segítség, hal lettem!

(Help! I'm a Fish)
Színes, szinkronizált német-dán-ír rajzfilm

Szinkronhangok: Alföldi Róbert, Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Jáksó László, Jónás Rita, Ábel Anita, Stohl András, Kulka János, Verebes István, Csonka András

Rendezte: Michael Hegner És Stefan Fjeldmark
80 perc
SPI International Magyarország

Mozipremier: 2003. szeptember 4.

Három kisgyerek, Pecás, Csilla és Dagi horgászni indul, de nagy bajba kerülnek, amikor a hóbortos Mc Lötty Professzor titokzatos laboratóriumában találják magukat.
A Professzor egy varázsital összeállításán dolgozik, amelynek segítségével az emberek képesek víz alatt élni.
Pecás kishúga, Csilla véletlenül iszik a varázsitalból, tengeri csillaggá változik, és a tengerfenéken találja magát.
A két fiúnak meg kell keresnie Csillát, ezért önszántukból isznak a varázsitalból. Pecás repülőhallá alakul, Dagi pedig medúza formájában ered a kis „tengeri csillag” nyomába. Pontosan 48 óra áll rendelkezésükre, hogy megtalálják Pecás kishúgát és az ellenszert - vagy mindhárman örökre halak maradnak.
A három hallá változott gyerek csodálatos és izgalmas kalandokat él át, miközben Csilla igazi barátra talál Sasha, a kis kék Tengeri Csikó személyében.

A történet fordulatot vesz, amikor Joe, a kalauzhal uszonyaira ellenszer kerül. Az ellenszer ugyanis emberi intelligenciát kölcsönöz a halaknak és Joe hamar rájön, hogy az újonnan szerzett adomány, a beszéd képességének segítségével a víz alatti világ urává és parancsolójává léphet elő.
A hal-gyerekek előtt sok-sok akadály tornyosul. Csak zseniális találékonyság és elszánt vakmerőség együttesével van esélyük arra, hogy megdöntsék Joe zsarnoki uralmát, és újra ember-gyerekként élhessenek.

INFÓ

A film elnyerte a Chicago International Children's Film Festival gyermek-zsűri díját rajzfilm kategóriában.
Stefan Fjeldmark forgatókönyvíró-társrendező:
- Emlékszem, gyerekként, a kikötő napsütötte mólóján heverészve, sütkérezve a nap melegében, álmodozó gondolataim a tenger fenekéig kalandoztak. A víz alatti világ csodáinak élményét tapasztalhatnám meg ott, rákok, kagylók és apró halak között lebegve.
Semmi kétség, ez volt az a perc, amikor a Segítség, hal lettem! alapötlete megszületett. Aztán az élet ment tovább, és az idő múlásával gyűltek a tapasztalatok - konfliktusok, barátságok, szerelem, család és gyerekek. A saját életem, csakúgy, mint a barátaimé, mindig is a kimeríthetetlen inspiráció forrásai voltak. Számomra a filmkészítés és a rajz technikái csupán eszközök ahhoz, hogy elmondjak egy történetet.

Egy animációs film készítése semmiben sem különbözik bármilyen más film készítésétől - csapatmunka. Egy rendkívül időigényes folyamat során az ötletek és elgondolások végtelenül aprólékos boncolgatáson esnek át. Ilyenkor nagyon fontos, hogy hűek maradjunk az eredeti elgondoláshoz, ugyanakkor készek legyünk feláldozni egy ötletet egy még jobb ötlet kedvéért.
A film stábja rendkívüli egyéni tehetségekből áll. Ha mindegyiküknek adatik elég mozgástér ahhoz, hogy - az adott kereteken belül - a lehető legjobb formájukat hozzák, akkor az eredmény óriási lesz. A rendezőé a felelősség, hogy ezeket a kereteket rögzítse.
Nem tagadom, nekem nagyon nehéz egy látomást, egy célként kitűzött elgondolás legmélyebb értelmét hideg és száraz szavakba önteni. A film minden fontos eleme - hangzás, zene, hangok, színek, fény és érzelmek - szinte elpárolognak, ha beszélni kezdünk róluk. Az érzelmek a legfontosabbak. Ha nevetést tudok csiholni a közönség ajkán, ha könnycseppet csalok ki a szeméből, akkor már megérte. S ez az, amit a hivatása magaslatán álló filmkészítés művészetének tekintek.

Nincs kép, vagy elképzelés, ami véletlen lenne. Vannak nyugalmat árasztó, vízszintes és függőleges vonalakból komponált képek, míg mások az örvény szédületes spiráljában forognak. Az egyik kép kék, a másik lángoló vörös. Az egyik borongós és egyhangú, a másik izzó színek kavalkádja. Az intuíció és a tapasztalat együtt - ez az, ami eldönti, hogy egy adott jelenethez mi a legmegfelelőbb. Hosszan tartó, statikus képek vagy egymást gyors egymásutánban követő vágások - vajon mi a legjobb?
A zene a suttogás halk és megnyugtató hangjaitól a dobpergés wagneri dübörgésű viharáig ível, s ez teremti meg a közönség körében az érzelmi feszültséget. A hangjukat kölcsönző színészek nem jelennek meg a vásznon. Az érzelmi töltés feszültségének kizárólag a dialógus lehet a forrása, és így szinte végtelenül sok lehetőségünk van arra, hogy a felvett hanganyagot úgy manipuláljuk, hogy megfeleljen a film vizuális szempontjainak.
Az animációs film rejtett sztárjai, az animátorok, a tündérmesék hímporát szórják a színpadon, mikor életet lehelnek az élettelen rajzokba. Mintha afféle pót-Istenek lennénk, akik életet teremtenek az élettelen anyagból. Aki csak egyszer is részt vett egy ilyen varázslat teremtésében, annak a lelke örökre "elveszett".
Egy animációs film készítése rendkívül bonyolult, lassú, nehéz és költséges folyamat. Éppen ezért, véleményem szerint, ezt az óriási gépezetet nem szabad beindítani, ha az elgondolás és a szemünk előtt lebegő cél nem ér fel a gazdasági kihívás és az alkotás nehézségeivel. Ezzel a filmmel - a magam részéről - kész vagyok vállalni a kihívást.