A leprechaun név az írektől származhatott - leath bhrogan (cipész), bár az eredeti törpe valószínüleg a luacharma'n. Ezek a látszólag öreg, pici emberek gyakran eléggé ittas állapotban vannak az otthon főzött cefrétől, vagy egyéb italoktól. Mindazonáltal sosem válnak olyan részeggé, hogy a kezük, amely a kalapácsot tartja bizonytalanná váljon, és így befolyásolja a munkájukat.

A koboldok az ősi kincs őrzői lettek, és kancsókban, fazekakban vagy üstökben ásták el azokat, hogy elrejtsék a kalandozó népek elől akik fosztogatták Írországot. Talán ez az egyik ok, amiért a koboldok kerülik az embereket. A koboldok bolondos, könnyelmű (és kapzsi?) teremtmények. Ha egy halandó megfog egy koboldot, az nagy gazdagságot ígér neki cserébe ha az ember szabadon engedi. 2 kis bőrzacskót hord magával. Az egyikben egy ezüstshilling van, ez a bűvös érme visszatér a gazdája pénztárcájába minden egyes alkalommal, miután fizettek vele. A másikban egy olyan aranyérmét hord, amit arra használ, hogy a nehéz helyzetéből is ki tudja húzni magát, mégpedig úgy, hogy megvesztegeti vele azt aki elkapta. Amint a kobold megvált tőle, ez az érme levéllé vagy hamuvá változott. A kobold egy pillanat alatt el tud tűnni.

A koboldok családját két csoportra lehet osztani: leprechaun és cluricaun. A cluricaunok lopkodnak és kölcsönvesznek bármit, a sötétség a cinkosuk, a borpincék és éléskamrák lelkes fosztogatói. Az éjszaka leple alatt különböző állatokon, pl. juhon, kecskén, kutyán vagy valamilyen szárnyason lovagolva bejárják az éjjeli tájat. Bár a koboldot (Leprechaun) Írország nemzeti tündéreként tartják számon, ezt a nevet eredetileg csak Észak-Leinster környékén használták.

Fordította: kikkkko