Leírás: Testhossza maximum 2 m, testtömege is 150 kg alatti, s ez azt jelenti, hogy a borjúfoka nem túl nagytermetű a fókák világában. Színezete barnásszürkés, de a színárnyalatok nem oszlanak meg egyenletesen az állat testén. A barnásszürke különböző árnyalatai pettyekben, foltokban jelennek meg testén, bár általános szabályként elmondható, hogy a hasoldal mindig lényegesen világosabb a hátoldalnál.

Elterjedés, élőhely: Az Atlanti- és a Csendes-óceán északi vizeiben honos, de nemcsak az óceánban, hanem néha tavakban is találkozhatunk vele. A Kanada keleti vidékén található Seal-tóban például szintén előfordulnak, s a tó egyébként a fókákról kapta a nevét.

Életmód, táplálkozás: Idejének nagy részét a vízben, a víz felszíne alatt tölti, a szárazföldön meglehetősen esetlenül mozog. Tápláléka halakból, rákokból, illetve különféle lábasfejűekből, néha vízimadarakból áll. A tájékozódásban egyéb érzékszervei mellett bajuszának tapintó szőrszálai is igen nagy segítségére vannak.

Szaporodás, egyedfejlődés: Bár a fókák sok mindenben alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, elléskor mégis a partra kell jönniük. Így tesz a nőstény borjúfóka is. A vemhességi idő elég hosszú, mintegy 10-11 hónapra tehető. A fókák kölykeit borjaknak nevezzük, ami ebben az esetben kicsit furcsán hangzik, amikor a borjúfóka borjáról beszélünk. Ellésenként jobbára csak egyetlen borjú születik, s már egészen fiatalon otthonosan mozog a vízben. Bár a szárazföldön jön világra, kevéssel születése után már a víz alatt szopik.

Érdekességek: A borjúfóka testét az északi vizek alacsony hőmérsékletétől vastag bőr alatti zsírrétege védi meg. Bár mechanikai védelmet és tápanyagraktárt is jelent az állat számára, legfontosabb azonban a hőszigetelő szerep. Nem véletlen, hogy az emlősállatok világában a fókáknak van a legsűrűbb, leginkább zsírdús teje, hiszen a borjaknak gyorsan kell hőszigetelő zsírréteget növeszteniük.