A dullahanok mind fejnélküliek. Bár a dullahannak nem a nyakán van a feje, mindig magával hordja, vagy a lova nyergéhez erősítve, vagy a jobb kezében tartva.  A feje színe és a bőr szövete olyan mint az állott, fonnyadt tészta, és olyan a szaga mint a penészes sajté. Egy visszataszító, fülig érő vigyor ül az arcán, és a szemei, melyek kicsik és feketék, rosszindulatúan pislognak. Az egész fej izzik, mint egy romló töklámpás, és a lény lámpásként használja azt, hogy vezesse végig az útján, a sötét ír vidéken keresztül. Ahol megáll a dullahan, egy halandó meghal.

A dullahan egy természetfölötti lény. Azáltal, hogy fent tartja a levágott fejét, hatalmas távolságokat lát be a vidéken, még a legsötétebb éjszakán is. Miközben ezt a hatalmát használja, képes meglátni egy haldokló ember házát, senki nem tud elbújni előle. Azokat, akik vigyáznak arra, hogy lássák őt az ablakaik előtt elmenni, megjutalmazza a fájdalmaikért.

A dullahan egy fekete táltoson vágtázik. Ostorként egy emberi gerincet használ, a ló szikrákat és lángokat prüszköl az orrlyukain miközben vágtat. Egyes vidékein az országnak, mint pl. County Tyrone-ban, úgy hiszik, hogy a dullahan egy fekete kocsit hajt (az írek coiste bodhar-nak nevezik, ami süket vagy csöndes kocsit jelent). Ezt a kocsit hat fekete ló húzza, és olyan sebesen és vadul vágtatnak, hogy a súrlódás miatt az út menti bokrok lángra kapnak. Mindent lát ami a vidéken történik, és nincs az a dolog ami meg tudná állítani, senki nem kerülheti el ennek a lénynek a figyelmét, ezért senki sincs biztonságban.

Fordította: kikkkko