Amint azt mindannyian tudjuk, a sör valamilyen gabona - általában árpa - erjesztésével készül. Az erjesztés során a magban található cukrok - az élesztőgombák áldásos tevékenységének köszönhetően - alkohollá és széndioxiddá alakulnak át, és ennek mi, sörivók igencsak örülünk.
Az árpa eredeti állapotában azonban nem alkalmas a cefrézésre, ezért előbb malátát kell készíteni belőle. A malátázás során az árpát kicsíráztatják, de még mielőtt a csíra áttörné a mag külső burkát, a folyamatot megállítják azzal, hogy a meleg levegővel kiszárítják a magokat. A csíráztatás során a magban lévő keményítők cukrokká alakulnak, és így már alkalmassá válnak az erjesztésre.
Sört nem csak árpából, hanem búzából vagy rozsból is lehet főzni, ám ezek a gabonák kevésbé alkalmasak a malátázásra.
A kész malátát ezután először megőrlik, majd forró vízben cefrézik. A cefrét leszűrik, az így kapott tiszta folyadék a sörlé.
A sörléhez a főzőüstben komlót adnak, majd felforralják. Főzés után ismét leszűrik, lehűtik, majd az erjesztőkádban élesztőt adnak hozzá. Az élesztő hatására a sörlé megerjed.
Ezután a fiatal sört ászok- (lager) tankba töltik, és hagyják, hogy tovább érjen.
Aztán a sört többnyire leszűrik, pasztőrözik, majd palackba, dobozba, hordóba töltve elviszik oda, ahol mi, sörbarátok könnyen beszerezhetjük.
Hogy ez a folyamat milyen sört eredményez, sokmindentől függ. A felhasznált alapanyagok fajtája és minősége, a cefrézés módja, a főzés időtartama, a felhasznált élesztő, a fő- és utóerjesztés, a sörfőző hangulata mind-mind befolyásolják a sör minőségét.

Az ír száraz - stout (dry stout) -, fekete sör, a Guiness. A az ír sörgyártás történetét ismerhetjük meg Dublinban a Guiness Hop Store Visitors Centre-ben.